Az alapgondolat, vagyis egy könyvesbolt „álkönyvekkel” való berendezése elképzelésem szerint a kiterjesztés és az elmozdítás (displacement) történelem utáni fogalomkörére is reflektál, amellett a nyilvánvaló tartalmi összetevő mellett, mely a hírnév kérdését is vizsgálja. Ki ne szeretne híres lenni, más emberek bőrébe bújva megtapasztalni az ismertséggel járó kiváltságokat. A kiállított könyvborítók tulajdonképpen idézetek, melyek különböző kulturális toposzokat jelenítenek meg. Ma már minden idézhető, s mivel minden kultúra egyenlő távolságra van - a metareflexió korában élünk – írja Hannes Böhringer egy esszéjében, s híres emberek életmódja éppúgy idézetté válik, mint magatartásuk, művészetük vagy akár a külsejük e nagy kultúrafogyasztó társadalomban. S mivel a hírességek általában könyveket is megjelentetnek önmaguk reprezentálására, hogy majdan idézetté váljanak, így ezek az álkönyvek az idézetek idézetei is egyben. A könyvesbolt kirakatában a magas és a populáris kultúra produktumai jól megférnek egymás mellett, így itt is némelyikük komoly, másikuk banális és személyes idézetté válik.
Ez a mű idézet jellege mellett egyben kiterjesztés is, aszerint, ahogy e „profán” területre betolakodik, a könyvek és a könyvesbolt közérthető formai, nyelvi sajátosságait bekebelezi, ironikus felhangjaival a valóság és a fikció határmezsgyéjén lebegteti. Az elmozdítás, pedig abban a szemlélői kételkedésben érhető tetten, mely a műalkotás tényét a múzeumi környezetről leválva, egy köznapi populáris helyszínen próbálja meg értelmezni. ( A múzeumi művet valós körülmények közé helyezi.)A reakciók a mű rendkívül rövid megjelenési ideje (24 óra) alatt is igen intenzívek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése