„Tudjuk, a klasszikusok privatizációja nem új jelenség. Munkáink - melyek alapvetően lopott nyomatok - nem gondoljuk, hogy egy hagyományos értelemben vett innovatív tett eredményei. A posztmodern művészet történetében, de talán már régebbi idők óta a tartalékok újrahasznosítása (mások szerint felélése) folyik. A „recycling” elve nem áll távol tőlünk, hiszen a klasszikus kulisszák samplerekként való alkalmazása még mindig izgalmas kalandokat ígér.
Ezért a „privatproject” technikailag is az összetettségre törekszik, melynek legfőbb célja, hogy bevonja a nézőt néhány kanonizált mű hermetikusnak tartott terébe, s átjárhatóságot sugalljon műfaj-és értékstruktúrák között, úgy, hogy közben a hírnév és az autoritás kérdését is vizsgálja. Az elektronikus változatban a nézők vagy művészek (?) bántóan banális flash animált pózai tolakodnak az előtérbe, miközben, mellesleg Dürer mester eredeti metszetén, pl. az utolsó vacsora zajlik. Indítéka nem blaszfémia, csak az Istenhez is közelálló játékosság, melynek tere az elektronikus kultúra, amely ma a legadekvátabb az anonim kreativitás (nevezetes névtelenség?) szabad gyökeinek felmutatására. Birtokba vesszük tehát Dürer tereit, s honlapunkon hasonlókra biztatunk másokat is, hiszen csak az elitista elvek elvetése vezethet a kívülről látás megtisztító érzéséhez, melyhez a humor a legfőbb oldószer.”
m@ndrucz el virgo (idea, képek)
keniw@jsz (programozás, animáció, web-terv)
Ez a Síró Lajossal közös munka weblapja azóta különböző okok miatt megszűnt. A projektet 2004-ben a "Szakíts, ha bírsz!" című kiállításon a VINYL (Vizuális Labor Nyíregyháza) segítségével rekonstruáltuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése